„A lélek képzelőereje következtében a szó testet ölt.” Paracelsus

Az újpogány mozgalmak és a felnőttképzés lehetséges kapcsolata című művem alapján szeretnék bemutatni egy sejtelmesebb világ, a belső erőt használó emberek, a "boszorkányok" világát.
Mielőtt bemutatnám, fontos tisztázni a mágia fogalmát is. Annál is inkább, mert akaratlanul felvetődik a kérdés, hogy a mágia része e ezen emberek életének? A természeti mágia mindenképpen, mert a varázslás legősibb formája és gyakran emlegetik boszorkányságként is. Az ókor végéig általános, elfogadott volt, amíg a szervezett (júdaizmus, zsidóság) vallások ki nem alakultak. A júdaizmus megalakulásával a papi mágia kizárólagossá vált (ld. a Leviták könyvében foglalt parancsolatokat a jósokról, varázslókról). A mágia minden ősi hagyomány szerint erőt jelent. A gondolat erejét, a képzelet önmagát megvalósító erejét. Ez a varázserő: az elme természetfeletti módon hatást gyakorol a világra, valamely kívánt hatás elérése érdekében. Minden ember rendelkezik vele, hiszen minden gondolkodó jól tudja, hogy a megvalósulás mögött a képzelet áll.

A szó görög eredetű és eredetileg a mágusok tudományát jelentette, később a varázslók főként negatív cselekedeteire használták a kifejezést. „A varázslat-mágia – mint vallástörténeti jelenség - abban áll, hogy az ember rendszerint e célra alkalmas egyén – a varázsló – által meghatározott szavak, cselekmények eszközök segítségével akar birtokába jutni rejtelmes, a természet rendes folyásában nem nyilvánuló erőknek, hogy ezeket a saját céljaira használja.
Tehát a mágia nem más, mint a titkos tudomány gyakorlati alkalmazása. Az okkult erők, szellemiség igénybevétele, illetve a természet önkényes befolyásolása.
A mágia ma ismert fajtái, a Ceremoniális mágia, a zene, az irodalom, a hang és a szellem extázist kiváltó állapotán keresztül hat művelőjére. Akaratmágia az akarat okkult hatalommá sűrített erejét használja. Demonomágia a láthatatlan világ megszemélyesített energiáit használja, az Atlantiszi mágia a csillagászatot állítja a mágia szolgálatába. Asztrálmágia, asztrális világban létező indulatokat és vágyképeket használja.
A boszorkányok, és a wiccamágiát végzők a ceremoniális és az akaratmágiát használják.

A mágia elméletei és törvényei népenként eltérnek, de megállapítható egy általános rend, melyben benne foglaltatik a nyugati és közel-keleti mágikus hagyomány legnagyobb része. A mágia törvényei három elvben foglalhatók össze: hasonlósági (szimpatikus), ellentétes (antipatikus) és egyetemes elvek. A mágia három elve külön-külön is foglal törvényeket magába, ezeket a törvényeket minden mágiával foglalkozó egyénnek ismernie kell.

A hasonlósági, vagy szimpatikus elv magába foglalja a tudás törvényét, a hasonlóság törvényét (homeopatikus mágia) a kapcsolat törvényét ez az átviteli mágia. A tudás törvénye azt jelenti, hogy valamely dolog ismerete hatalmat is biztosít a dolog fölött. Ezért a tudás hatalom. A hasonlósági, vagy szimpatikus elv kiindulása a „hasonló a hasonlóban” gondolat felhasználása. Itt a varázsló egy cselekményt utánoz, és a kívánt hatást ezzel az utánzással éri el. Legismertebb a voodoo baba, mindkét irányba, gyógyításhoz és ártó mágiához egyaránt felhasználják. A kapcsolat törvénye olyan elgondoláson nyugszik, hogy minden, ami valaha közel állt egymáshoz, örökre kapcsolatban marad függetlenül a tér és az idő korlátaitól.

Az ellentét elve törvényei: a szembenállás törvénye, a visszafordítás törvénye, az entrópia törvénye. A szembenállás törvénye azon az elven alapszik, hogy mindennek létezik egy ellentéte. Ezen ellentétes erőnek az ismerete lehetőséget ad a másik fél semlegesítésére vagy megszüntetésére. A visszafordítás törvénye azt tanítja, ha valami megtehető, az vissza is fordítható. Le lehet rombolni, és újra fel lehet építeni bármit. Ezt a törvényt kiegészíti az entrópia elve. Ez az elv nemcsak szellemi, a fizikai alaptudományhoz is kapcsolódik, ez a termodinamika második törvénye. Ennek a törvénynek az értelmében egy rendszert könnyebb megszűntetni, megsemmisíteni, mint rendet vinni a rendszerbe. Az entrópia elve kimondja azt is, hogy alacsonyabb szintről magasabb szintre munkával, többletenergiával lehet eljutni. Egy varázslat létrehozásához nem pusztán az energiára van szükség (ima vagy rítus), de ezt az energiát akarat által a megfelelő irányba kell terelni. Rudolpf Clauusius (1822—1888) találta ki, entrópia (mű) szóval jellemezte a termodinamikában az anyagi rendszerek molekuláris rendezetlenségét, illetve termodinamikai valószínűségének a mértékét. Ebből következtetni lehet a maguktól végbemenő folyamatok irányára: a természetben egyre valószínűbb állapotok következnek be. Ezzel szemben a varázslat megszüntetéséhez mindössze fel kell tölteni az egyént vagy tárgyat a megfelelő mennyiségű ellentétes energiával (a szembenállás törvénye alapján), s annak hatása semlegesítődik. Ebben az esetben csak az energiára van szükség, az irány már előre adott, így az akarat ereje nem irányító (kiegészítő) hanem közvetlen energia.

Az egyetemes elvek a világ működésének egészére vonatkoznak, nemcsak a mágiára. Törvényei a végtelenség törvénye, a kiegyenlítődés és a következmény törvénye. A végtelenség törvénye azt mutatja, hogy egy esemény lehetséges következményeinek száma végtelen. Hogy a valóságban mi valósul meg, azt a külső események befolyásolják. A mágia ezeket a külső eseményeket igyekszik befolyásolni. Minél több energia és akaraterő van a mágiában, annál valószínűbb a kívánt cél kikristályosodása a szellem szintjéről a fizikai síkra.

A végtelenség törvénye értelmében minden mindennel összefügg, és ezek az összefüggések alakítják a valóságot. Mint egy fának a gyökerei, minden pillanatban számtalan lehetőségünk van a sors alakítására, hiszen számtalan lehetőség van előttünk, hogy melyik út valósul meg, attól függ, hogy a fának melyik gyökerét válasszuk.

Az egyetemes elvek másik törvénye az egyensúly törvénye, szorosan kapcsolódik a visszafordítás törvényéhez. Azt foglalja magába, hogy minden erővel szemben van egy ellenerő, aminek nagysága azonos, de iránya ellentétes energiájú. A mágia szempontjából, hogy a varázslás hatékony legyen, valahonnan el kell vonni azt az energiát. Az egyensúly törvényének értelmében valami nem születhet meg a semmiből.

És még egy nagyon fontos törvény a következmény, vagy más néven a karma törvénye. Az okság elvét a kiegyenlítődés törvényével együtt alkotja, miszerint minden tettünknek valamilyen következménye van. Ennél a törvénynél is a hasonló a hasonlóban elv működik, vagyis, ha áldást, szeretetet, jó szándékot sugárzunk a másik élőlény felé, akkor ezt is kapjuk vissza. Gonosz cselekedetek következménye, mint a bumeráng, visszatér a kiindítójához.

A kiegyenlítődés törvényének megfelelően nincs teljesen rossz vagy jó tett, mindkettőnek lehet ellenkező irányú következménye is, azonban a mágusnak mindig mérlegelni kell tettei következményét.
Sz. Miby