Gondolatnyi irodalom: A fény népe.

A FÉNY NÉPE

Sírnak az éjben az angyalok,

Hol egy elveszett nép andalog.

Volt valamikor istene, Rég.

Erről mesélnek az ősi regék.

Elmúltak régen azok az évek,

Amikor ők is boldogan éltek.

Hol megszületni nem volt hiba,

S lélektől égig szállt az ima.

Mikor még látták értelmét a létnek,

S örültek annak, ha mások is éltek.

Boldogan rohantak az éjben ők,

A nappali fénynél most rettegők.

De dal csendült, s tört a némaság,

Elfújva égett föld szagát.

Az elhagyott földeket borítja csont,

Hol az elveszett élő a létért sikong

Hallgasd a dalt, mit lehel a nép.

Szíveddel érezd az égi zenét.

Figyeld a ritmust, a mennyei dalt,

Mit százakon át a lelkünk rivallt.

A dalt, ami száll az éteren át,

Átölel létet, bölcsőt, imát.

Hallgasd a dalt, mely érted eseng.

Mit angyalok boldog, szent kara zeng.

Hallod a dalt? Mi lelkedben ég?

Ne mondd neki sose azt, hogy: elég!

Örülj, hogy lobog. Hadd égessen el!

Egy szikra a máglyát gyújthatja fel!