Rövid tanmese Isten gyermekének. Az érzék feletti észlelése.

Szólt a tanítvány a mesterhez:
Hogyan juthatok el az érzékfeletti élethez, hogy Istent lássam és halljam beszélni?
Szólt a mester:
Ha egy pillanatra oda tudsz szárnyalni, ahol semmilyen teremtmény sem lakozik: akkor meghallod, mit mond Isten.
Szólt a tanítvány:
Közel van-e ez, vagy távol?
Szólt a mester:
Ez benned van, és ha egy órára el tudod némítani minden akarásodat és minden érzékedet: úgy hallani fogod Isten kimondhatatlan szavait.
Szólt a tanítvány:
Hogyan hallhatok, ha érzékektől és akarástól mentesen csendben állok?
Szólt a mester:
Ha önvalód érzékeitől és akarásától elcsendesedve állsz, akkor megnyilvánul benned az örök hallás, látás és szólás, és Isten rajtad keresztül hall és lát. Saját hallásod, akarásod és látásod akadályoz abban, hogy Istent lásd és halld.
Szólt a tanítvány:
Mi tart engem vissza, hogy oda elérjek?
Szólt a mester:
Saját akaratod, hallásod és látásod, és hogy az ellen törekedsz, ahonnan jöttél. Saját akaratoddal elszakítod magadat Isten akaratától, és saját látásoddal csak a saját akarásodat látod. És akarásod eltorlaszolja hallásodat a földi természet dolgainak érzékelésével, és szakadékba vezet, és beárnyékol téged azzal, amit akarsz, azért, hogy el ne érkezzél a természetfelettihez, az érzékfelettihez.
(Jakob Böhme: Az érzékfeletti életről, a megfordulásról és belátásról c. könyvéből.)